Itt állunk Mrs. Hemmings haza előtt. Michael csöngetett és most arra várunk hogy kinyissa az ajtót valaki.
- Hányingerem van... Jobb lesz ha haza megyek... - súgtam oda Mikey-nak majd pár lépést hátráltam, de ő egy mozdulattal visszarántott.
- Nem! - ebben a pillanatban nyílt az ajtó és Mrs. Hemmings mosolygós arcával találtuk szembe magunkat.
Behívott majd leültünk az érkezőasztalhoz.
- Várj hozom a tankönyveket.- Mrs. Hemmings kilépett a helyiségből és mikor hallótávolságon kívül volt odafordultam Mikehoz.
- Ez tuti ki akar nyírni!
- Az tény hogy még sosem láttam mosolyogni... De ez nem jelenti azt hogy még akar ölni!
- Dehogynem! Nem maradok itt tovább. - felálltam és kirohantam. Már a kezem a kilincset markolta mikor Mike elkapott. A határa dobott mint egy zsákot.
- Csak úgy megjegyzem... Szarul gitározol! - karjaim össze fontam mellem alatt majd bevágtam a durcit.
- Itt is vagyok. - Mrs. Hemmings leült majd elkezdtünk matekozni
3 órája itt ülök ennél az átkozott asztalnál és hülye egyenleteket számolgatok.
- Ez nem jó. - mutatott az egyikre aminek az eredménye 32 lett.
- Számold ki újra. - tolta vissza elém a lapot.
- 32. - jelentettem ki halál nyugodtsággal.
- Nem. Ez 48.
- 32.
- De nem annyi! - emelte fel kicsit a hangját Szörnyella.
- 32.
- De nem annyi! - kiabált Hemmings.
- 32.
- Fogd már fel hogy ez 48!
- De ez akkor is 32! - kiabáltam vissza.
- Nem!
- Mike! - kiabáltam a nappaliban mobilozó fiúnak.
- Hm?
- Ez mennyi? - böktem az egyenletre.
- 32. - elégedett mosolyt küldtem Hemmings felé aki felállt és úgy kiabált hogy olyan sötét vagyok hogy az hihetetlen. Én sem hagytam magam. Így ordibáltunk majd Mikey is beszállt a "csatába".
- Megjöttem! - hallottam egy idegen fiú hangot de nem izgatott folytattam a vitát Mrs. Hemmingsel.
- Helló. - lépett be a fiú az érkezőbe.
- Hihetetlen mennyire sötét vagy! Azt értem hogy nem tudod kiszámolni hogy mennyi a 63 a négyzeten de ezt? - ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ezzel rohadtul felidegelt Mrs. Hemmings.
- Fuss! - kiáltott Mikey. Ő tudja milyen ha nagyon felidegelnek.
- Nem hallod szöszi? - megragadta a fiú kezét majd elhúzta valami biztonságos helyre.
Olyan vita volt hogy azt még a valóság show-s feleségek is megirigyelnék.
Úgy 10 perc után meguntam a vitát és kiviharzottam a nappaliba ahol Mike jól elbeszélgetett a fiúval.
- Végeztél?
- Én sötét!? Akkor ő még szar tanár! Még azt is a fejemhez vágta hogy semmi esélyem arra hogy focista legyek mert béna vagyok! Mindjárt elrúgom kínába azt meglátjuk ki a béna!
- Mehe... - nem hagytam befejezni a mondatát mert újabb kitörés következett.
- Hogy merészeli leszólni a foci tudásom!? Hihetetlen!
- Mehe...
- Soha többé be nem teszem ide a lábam! Ha kell buktasson meg! - Mike kezébe temette az arcát, a szőke fiú meg jól szórakozott rajtunk.
- Mit röhögsz hm!? Talán olyan szórakoztató ha egy csajt kiakasztanak!?
- Na elég volt morgó! Indulás! - mutatott Mike az ajtó felé.
- De...
- Indulj! - szakított félbe.
