One

Most lesz 9 éve hogy a legjobb barátom Michael Clifford a leghülyébb gyerek a suliban.
Hacsak belegondolok hogy úgy kezdődött az egész hogy segített rajtam... Nem találok rá szavakat. Ő nekem a legfontosabb, és nem a szüleim mert ők elváltak apu lelépett és most vígan éldegél valami könnyű vérű nőcskével.
Ezt onnan tudom hogy apu egy ilyen nőcske miatt hagyott el minket... Amiért soha nem bocsátok meg neki....
Mikor apu elment elég szarul voltam... Ekkor voltam úgy 14 éves... De Mikey még ilyenkor is mellettem volt és segített, amiért borzasztó hálás vagyok/voltam neki.
És ami a legfuribb vele volt az első csókom... Ne tessék elítélni mivel csak azért volt mert bevoltam totál szarva mert első pasim volt és az a szóbeszéd járta hogy az első randin mindig smaci volt...
Na szóval bevoltam szarva és segített... Csak hogy az a szemét 1 hét után dobott... Letörtem. Nagyon is. De Mike megnyugtatott és összekapart a földről.
Majd ugyanezt megtette 5 hónap múlva aztán még egy csomószor...
Majd összespanolt valami Calum-al aki totál jó fej, és őt is nagyon szeretem (nem abban az értelemben, hogy belezúgtam)
- Miss Blue, megmondaná hogy mi az eredmény ? - zökkentett ki a gondolataimból Mrs. Hemmings.
- 32. - mondtam az első számot ami az eszembe jutott.
- 1328. De ezt már elmondtam! Óra után beszédem van veled! - nézett a szemem közé a "Sátán" ahogy én hívom.
A csengő megváltás volt számomra és sprinteltem ki a teremből de Mrs. Hemmings utam állta.
- Hová ilyen sietősen? Mondtam szeretnék beszélni veled...
- Rendben. - sóhajtottam fáradtan.
Megvárjuk míg mindenki kiment a teremből, majd neki kezdett.
- A jegyeid nem túl jók és itt az év vége...
- Sietne kérem, tesim lesz és...
- Szeretném ha korrepetálásra járnál.
- Tudja elég elfoglalt vagyok...
- Még nem fejeztem be! Nem kell a suliban maradnod mert nálam lenne...
- Az ön házában?
- Pontosan. És ha eljössz év végén megkapod a 3-ast.
- Benne vagyok. - kiáltottam örömmel nem voltam 3-as már vagy 5-ik óta...
- Rendben majd még értesítelek. Mehetsz.
- Viszlát - intettem majd léptem is.
- Már azt hittem Mrs. Hemmings felfalt. - lépett mellém Mike.
- Nem. Viszont korrepra kell hozzá járnom... A házába... És szeretném ha velem jönnél. - bevetettem a kiskutya szemeim hátha könnyebben bele megy.
- Na azt már nem! Túl szép, és fiatal vagyok a halálhoz...
- A szerénységed kihagytad...
- Régen kicsit beképzelt is voltam, de már tökéletes vagyok. - villantotta rám "sexi" mosolyát amitől a csajok 90%-a hátast dob.
- Kérlek gyere velem... - tértem vissza az eredeti témához.
- De...
- Na jó tudod mit? Ne gyere! Elintézem egyedül, te csak.... Fordulj fel! - hátat fordítottam és az ebédlő felé igyekeztem.
Calum a szokásos asztalunknál várt.
- Szia Cal. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Szia. Mizu? - kérdezte mire magam mögé mutattam ahol Mike futott hogy beérjen.
- Figyelj...
- Calum. - vágtam Mikey szavába. - Mond meg Cliffordnak hogy nem beszélek vele.
- Lily nem beszél veled. - nézett Calum Mike-ra.
- Ha veled megyek abba hagyod? - kérdezte tőlem Mike, de úgy tettem mintha ott se lenne.
- Jut eszembe... Calum eljönnél velem Mrs. Hemmings matek korrepjára?
- Bocsi. Foci edzésem lesz... - vakarta a tarkóját Cal.
- Nem is mondtam mikor lesz!
- Tudod nekem mindig edzésem van... - megforgattam a szemem majd éreztem hogy valaki hátulról átölel.
- Elmegyek veled de akkor fejezd be a hisztit! - nézett mélyen a szemembe.
- Imádlak! - ugrottam a nyakába.
- Lily... Megfulladok... - nyöszörgött.
- Oh. Bocsi. - nevettem el magam.
A nap további része roppant szórakoztató volt.... Egy fának!
Semmit nem csináltunk.
Egyedül a tesi volt jó! Michael osztályával összevontak és foci meccseztünk. Lányok a lányok ellen, fiúk a fiúk ellen. Persze hogy megértük a végzősöket...
Aztán jött az ezer éves unalom...

Prologue

Egy 1-ős kislány a pingvinével játszik a suli udvarán és boldogan nevetgél, de a gonosz 3-os fiúk elveszik tőle.
- Adják vissza! - kiabál kétségbe esetten.
- Azt felejtsd el pisis! - mondja gonoszan az egyik.
- De az az enyém! - dacoskodik a kislány.
- És!? - röhög az egyik.
- Adjátok neki vissza! - mondja egy szőke 4-es fiú.
- Ha nem mi lesz? - szól vissza az egyik 3-os.
- Ne akard tudni! - mosolyodik el ördögien. A 4 3-os beijed és odaadják a fiúnak a pingvint aki visszaadja a kislánynak.
- Köszi. - mosolyog a kislány.
- Semmi. - legyint a fiú. - Szereted a pingvineket? - kérdezi mosolyogva.
- Igen. A kedvenc állatom. - válaszolja a kislány miközben leül egy padra. A fiú mellé ül és folytatja a beszélgetést.
- Mi a neved?
- Lili Blue. Neked?
- Michael Clifford. - feleli a fiú.
- Clifford. Mint az a nagy piros kutya. - kuncog a kislány.
- Hát igen. - neveti el magát a fiú is.
- Leszünk barátok? - kérdezi félve a kislány.
- Igen. Megyünk együtt haza?
- Igen.
- Rendben akkor 3kor találkozunk a kapunál.
- Öhm... Nem nagyon ismerem az órát...
- Akkor majd érted megyek. Melyik osztályba jársz?
- 1/a.
- Oké.
- Akkor majd megyek. Szia. - a fiú felállt a padról és elment.
A kislány tűkön ülve várta hogy új barátja érte menjen. Már kezdett szomorú lenni hogy nem is jön mikor nyílt az ajtó és bedugta rajta a fejét a fiú. A kislány felkapta a táskáját és a fiúhoz sietett. Elköszönt a tanártól majd elindultak haza.
- Merre laksz? - kérdezte a fiú.
- 25. Elm street. - felelte gépiesen a lány mire a fiú felnevetett.
- Úgy látszik szomszédok vagyunk.
- Miért te hol laksz?
- A mellettetek lévő házban.
- De jó. Akkor sokszor tudunk játszani. - tapsikolt örömködve a lány.
- Remélem. Megjöttünk. Légy jó. - nyomott egy puszit a lány arcára majd elment. A kislány boldogan ment be a házba és mesélte el anyukájának hogy új barátja van.